vissza

Balatoni Népfőiskola 1947-1949

Balatoni Népfőiskola 1947-1949
Siófok

A  Balatoni Népfőiskola 1946-1949 között működött Siófokon. Létrehozója Zákonyi Ferenc (akkor Siófok nagyközség főjegyzője), Páldy Róbert Veszprém megye szabadművelődési felügyelője, (Siófok 1950-ig Veszprém megyéhez tartozott), igazgatója pedig Molnár István  (1908-1987) táncművész, koreográfus, néptánc-gyűjtő és rendszerező pedagógus, librettó-szerző, szobrász, a népművészet megszállott polihisztora. Később érdemes és kiváló művész, posztumus Kossuth díjas, Siófok díszpolgára.

    A népfőiskola eredetét tekintve „közvetlenül a háború előtti népfőiskola-mozgalomhoz kapcsolódott. Ez az igen változatos társadalmi-közösségi kulturális intézmény-csoport egy új, demokratikus középosztály, ha tetszik: polgárság, népi vezetőréteg kialakítását tűzte ki célul.” – írja Matyikó Sebestyén József A siófoki Balatoni Népfőiskoláról szóló tanulmányában.

    A háború a legtöbb ilyen jellegű kulturális mozgást elsöpörte. A háborút véletlenül túlélt csoportosulások is megszűntek 1948-ra. Ilyen „véletlenül” túlélt csoportosulás volt az 1928-ban alapított siófoki 466 számú Magyar Tenger cserkészcsapat. A csapat két vezetője: az öregcserkész Zákonyi Ferenc és Molnár István katolikus káplán (nem azonos a népfőiskolát vezető Molnár Istvánnal!) jól tudta, hogy minden cserkészcsapatnak kell rendelkeznie valamilyen saját, csak rá jellemző tevékenységgel is az általános cserkész életen túl. Ők a néptáncban találták ezt meg. Sikerült is a csapat tagjaiból jól működő, sikeres tánccsoportot létrehozni. Nem túlzás azt mondani, hogy világhírre tett szert ez a tánccsoport, 1945 után is működött, amíg 1948-ban a cserkészcsapatot fel nem oszlatták. A feloszlatott cserkészcsapat táncmozgalmi tevékenységét a szabadművelődési szervezet keretében létrehozott Balatoni Népfőiskola éltette tovább. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a Balatoni Népfőiskola valamilyen tánc-szakiskola lett volna. Ezt dokumentálja a Veszprémvármegye Szabadművelődési Tanácsának Tájékoztatója a siófoki Balatoni Népfőiskola népi tanfolyamairól:

    „Siófok község kezdeményezésére és áldozatkész hozzájárulásának segítségével Veszprémvármegye Szabadművelődési Tanácsa megnyitotta a Balatoni Népfőiskolát. A Molnár István művésztanár igazgatása alatt álló népfőiskolának korszerű felszerelése és 24 internátusi férőhelye van. Molnár István a magyar tánchagyományok gyűjtője és egyik legkiválóbb szakértóje, szobrász, előadó, táncművész, emellett a népi műveltség ismerője és gyakorlati mesterségek birtokosa. Nevelő egyénisége körül sajátos, magyar népi intézmény létesült, elsősorban a korszerű magyarságszemlélet, hagyományművelés, a népi műveltség és ízlés felkeltésére, továbbá a népi tehetségek képességeinek kifejlesztésére.

   A népfőiskola ezidén főként olyan kulturvezetők részére rendez egyhónapos tanfolyamokat, akik művelődési és ifjúsági munkaközösségükben, vagy egyesületükben kezdeményezői és irányítói lehetnek a sajátos népi kulturmunkának.”

   A továbbiakban tanítók, tanárok, testnevelők, ifjúsági művelődési munkások számára szervezendő tanfolyamokról szól a Szabadművelődési Tanács 1947. február 27.-én kelt tájékoztatója.

   De bármily hangsúlyos volt is a népfőiskola életében a néptánc ügye, valóságos népfőiskola volt. Ezt igazolja a Tájékoztatón kívül az is, hogy Molnár István 1946-ban készített  tervezete  -Korszerű magyar műveltség címen – nem korlátozódott a tánckultúra  területére, valamint az, hogy Molnár Istvánnak sikerült számos országosan elismert szakembert megnyerni előadónak, vitaindítónak, vitavezetőnek. A teljesség igénye nélkül: Andrássy Kurta Jánost, dr.Kádár Zoltánt, Kardos Tibort, Görbe Jánost, Balla Pétert, Bihari Józsefet, Falvay Károlyt, Jakab Mihályt.

   A tantárgylistát Matyikó idézett tanulmányában öt pontban foglalta össze:

    1.Egyetemességre törekvő, korszerű ismereteket  közlő, és metodikáját tekintve egyéni gondolkodásra késztető volt.

    2.Egyetemességre való törekvése próbájaként erőteljesen nemzeti és ezen belül népi jellegű volt. Ha “ideológiailag” akarnánk meghatározni, azt mondhatnánk róla, hogy “Németh Lászlói” azaz a minőség forradalmát biztosító igyekezett lenni.

   3.Gazdaságilag a központba került a “Kert-Magyarország” gondolata. Amit magától értetődően egészített ki a gazdaságföldrajzi, közgazdasági, köz- és magánjogi, közigazgatási stb  tájékozódás.

   4. Különös hangsúlyt kapott a művészeti oktatás-tájékozódás. Nem csak az irodalomban, hanem a képző- és iparművészetben is, nem is szólva a népművészetek különféle ágairól.

    5. Ennek ellenére az oktatásban a néprajz nem foglalt el kiemelkedő helyet. Ugyanis mind a nyelvi-nyelvhasználati, irodalmi, mind a földrajzi, mind pedig a történelmi tantárgyakban, foglalkozásokban egy és ugyanaz a nemzeti szellem és népi világnézet körvonalazódott, amely egyfajta belső, gondolati összegezésben sajátos néprajzzá ötvöződött.

    És még egy fontos momentumot kell idéznem Matyikó tanulmányából:

    “A Balatoni népfőiskola szervezőinek minden törekvése hiábavaló lett volna, ha Siófok – akkor nagyközség – vezetősége, polgársága nem áll az ügy mellé és nem támogatja azt, még akkor is, amikor már a népfőiskolai gondolat is mostohagyerek lett, és támogatás helyett felszámolására, eltiprására törekedtek. Siófok épületet adott, az épület fenntartását vállalta és számos egyéb, nélkülözhetetlen tényezőt biztosított.”


A Balatoni Népfőiskola hatása az egész országra kiterjedt az ország különböző részeiből érkezett, jórészt pedagógus hallgatókon keresztül.

Siófoki Települési Értéktárba vett: 2020. november 26.

SZÉP kártya elfogadóhely