vissza

Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész életműve

Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész életműve
Siófok

1923. november 1-jén Siófokon született. 1956-ban diplomázott Pátzai Pál és Mikus Sándor növendékeként a budapesti Képzőművészeti Főiskolán.
Magyarország és a világ képzőművészetét számtalan köztéri alkotással gyarapította. Jelenleg Siófokon található a rendkívül termékeny művész 15 köztéri alkotása, valamint 15 kisplasztikája. Hazai és külföldi tereken, templomokban, középületekben mintegy 300 alkotását helyezték el. Szobrai állnak Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában és Izraelben. 1985-ben Siófok város Díszpolgári címét elsőként kapta meg.
Két fia született (Tamás, 1953, szobrászművész és Mátyás, 1961, díszlettervező-grafikus).
Gimnáziumi tanulmányait Székesfehérváron, Budán és Szombathelyen végezte. 1937-ben középiskolás diákként csoportos kiállításon mutatták be festményeit és rajzait Párizsban. Ezután a Műegyetem áramlástechnikai tanszékén ösztöndíjasként tanult. A második világháború elején elvégezte a katonai akadémiát, majd repülőtisztként szolgált. A háború vége amerikai hadifogságban érte. 1948-ban Budapesten lett gyári munkás.
1950-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára. Az I. Országos Képzőművészeti Kiállításon (Budapest, Műcsarnok) bemutatták „Vasmunkás” című szobrát.
Négy évvel később az V. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szerepelt művével („Parasztlány”), majd egy évvel később a Fiatal Képzőművészek és Iparművészek Kiállításán (Budapest, Ernst Múzeum) négy szoborral szerepelt. 1956-ban „Magvető” című szobrával diplomázott kitüntetéssel a főiskolán (ez a szobor később a budapesti Mezőgazdasági Kiállításon szerepelt, majd a lajosmizsei Falumúzeum kertjében állították fel).
1956-ban szilenciummal büntették, mert a forradalom idején géppisztolyt viselt.
1957-ben a Tavaszi Tárlaton „Fiú akt” és „Női portré” című alkotásaival szerepelt, majd két évvel később a VII. Magyar Képzőművészeti Kiállításon három művét mutatták be: a „Zenét hallgató nő” címűt utóbb a budapesti Fővárosi Művelődési Házban (XI. kerület, Fehérvári út) állították fel. Az 1950-es évek végén több szobrát állították fel köztéren: „Mackók/Medvék” (Gyöngyös), „Galambok/Madaras kő” (Hegyeshalom), „Úszó nő/Lebegő nő” (Hajdúszoboszló), „Ülő lány” (Budapest, Dániel út). 1960-ban díjat nyert az első Marx–Engels-emlékműpályázaton, majd „Napozó nő” kútfiguráját felállították a hódmezővásárhelyi Tüdőgondozó Intézet kertjében. 1962-ben a IX. Magyar Képzőművészeti Kiállításon szerepelt műveivel. Első egyéni kiállítását 1967-ben rendezte Budapesten.
1969-ben Munkácsy Mihály-díjat kap. A III. Országos Kisplasztikai Biennálén 2 évvel később, Pécsett, a Művészeti Alap különdíját nyeri. 1972-ben a Tihanyi Múzeumban nyílt gyűjteményes tárlata, ettől kezdve Európa majdnem minden rangos képzőművészeti eseményén részt vett munkáival.
1973-ban Kossuth-díjat kapott. 2 évvel később Érdemes művész címmel tüntették ki. 1977-ben a Kulturális Minisztérium nívódíját kapta meg az 1976-ban felavatott köztéri műveiért (Pro Arte Budapest). Két év múlva kiváló művész lett.
1980-tól 10 éven át függetlenként országgyűlési képviselő volt.
1982-ben Herder-díjat kapott. 1983-tól a Német Akadémia tagja, valamint a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntetik ki. Ez évtől működik állandó kiállítása az óbudai Laktanya utcában. 1984-ben SZOT-díjat kapott. Egy évre rá Siófok díszpolgára lett.
1989-ben a Francia Köztársaság Ordre des Arts et des Lettres érdemrendjének parancsnoki jelvényével tüntetették ki, és megkapta az Olasz Köztársaság érdemrendjének (Ordine al Merito) tisztikeresztjét, valamint a Lengyel Kultúráért kitüntetést.
Hajdúböszörmény díszpolgára. 1991 óta az Európai Akadémia tagja.
2003-ban az Egyesült Királyság-beli Portrészobrászok Társasága (Society of Portrait Sculptors) kitüntette a társaság legrangosabb emlékérmével, a Jean Masson Davidson díjjal. 1997-ben Somogy Polgáraiért elismerésben részesült, 2003-ban Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést kapott, 2004-ben Prima Primissima Díjas lett.
2009-ben Örökségünk - Somogyország Kincse címben részesült.
Világszerte több mint háromszáz köztéri szobra áll.
Elhunyt 2019. december 9-én. Szülővárosában, Siófokon temették el.

Somogy Megyei Értéktárba vett: 2014. június 11.
Siófoki Települési Értéktárba vett: 2020. július 29.

SZÉP kártya elfogadóhely